Tanács János

Tanács János's picture

Személyes adatok

Nyomtatóbarát változat
Tudományos fokozat vagy cím: 
PhD
Beosztás: 
egy. docens
Tanszéki tisztség: 
oktatási felelős
Email: 
nego [kukac] filozofia.bme.hu
Fogadóóra: 
Az 2009/2010-es tanév őszi féléve során: szerda 14-16, csütörtök 14-16
Kiemelt publikációk: 

 

Tankönyv, felsőoktatási jegyzet:
2005c                         Informális logika online tananyag írása és fejlesztése a Bölcsészettudományi Karok BSc képzésben résztvevő hallgatói számára  („Érvelések szerkezete és rekonstrukciója” c. fejezet)
 
2005d:                         Az érvelő eszközei, „Felfedező tanulás” típusú oktatócsomag és munkafüzet az Érvelés- és tárgyalástechnika gyakorlati kurzus számára
 
Önálló könyv, könyvfejezet:
2009                           Ami hiányzik Bolyai János Appendixéből – és ami nem. A Bolyai-féle „parallela” rekonstrukciója. Tudománytörténet és Tudományfilozófia Sorozat. Sorozatszerkesztő.: Fehér Márta és Zemplén Gábor, L’ Harmattan Kiadó: Budapest. 205 o.
 
2005a                          Ami hiányzik Bolyai János Appendixéből – és ami nem. A Bolyai-féle „parallela” terminus filológiai és szemantikai rekonstrukciója. (Doktori értekezés, kézirat)
 
 
Cikkek, tanulmányok:
2009a                          „Grasping the Conceptual Difference Between János Bolyai’s and Lobachevskii’s Notion of Non-Euclidean Parallelism”, Archive for the History of Exact Sciences, (2009), 63: 537-552.
 
2008b                         „Fogalomelterelés. A Bolyai János-féle Észrevételek mint a nem-euklideszi geometria Bolyai- és Lobacsevszkij-féle fogalmi rendszerinek összetalálkozását dokumentáló forrás.” In: Gervain Judit- Pléh Csaba szerk.: A láthatatlan nyelv, Gondolat Kiadó: Budapest. 260-279. o.
 
2006a                          „Van-e a felfedezhetőségnek szemantikája – avagy felfedezhető-e ekvidisztáns-elméleti alapon a Bolyai-féle nem-euklideszi geometria?”, In: Fehér Márta, Zemplén Gábor és Binzberger Viktor (szerk.): Értelem és történelemTudománytörténet és Tudományfilozófia. L’Harmattan Kiadó: Budapest. 215-239. o.
 
2005b                         „Tudás és tévedés a matematikában. Episztemológiai megfontolások a matematika osztálytermi tanításának és tudásellenőrzésének helyzeteihez.”, In: Nyíri Kristóf és Palló Gábor szerk.: Túl az iskolafilozófián. A 21. százaid bölcselet élménye. Budapest: Áron Kiadó.428-446. o.
 
2004a                          „A ’párhuzamosok problémájának’ és a kanti eszmék magyarországi recepciójának sajátosságai a 18. század végén”, In: Palló Gábor (szerk.) A honi Kopernikusz-recepciótól a magyar Nobel-díjakig, Budapest: Áron Kiadó, 93-133. o.
 
2004b                         „’a’ semmi gondolatja: tisztes Őse a’ világnak, melyböl a minden lett…’. Fordulópontok és eltolódások: a ’párhuzamosok problémája’ a 18. században”, In: Fehér Márta, Láng Benedek és Zemplén Gábor (szerk.): Tudás az időben. Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Évköny, 109-129. o.

 

Kutatási-szakmai érdeklődési terület:
matematikatörténet, matematikafilozófia, a Bolyai-Lobacsevszkij geometria történeti, társadalmi és filozófiai vonatkozásai
 
Oktatási-szakmai érdeklődési terület:
érveléselmélet, formális és informális logika, tárgyalás-és előadástechnika, retorika
graduális képzés:
 
Oktatási tevékenység:
graduális képzés:
Érvelés- és tárgyalástechnika (elmélet, előadás)
Érveléstechnika-logika (elmélet, előadás)
Logika (Elemzési technikák) (elmélet, előadás)
Érvelés- és tárgyalástechnika gyakorlat (gyakorlat)
Tudománytörténet/matematikatörténet (elmélet, előadás)
 
posztgraduális képzés:
Formális és informális logika
Érvelés- és tárgyalástechnika (elmélet + gyakorlat)

 

 

Törzstagi nyilatkozat: 

 


Doktori iskolai adatok

Nyomtatóbarát változat
Felvétel éve: 
1998
Témavezető: 
Margitay Tihamér
Státusz: 
levelező
Állapot: 
abszolutórium, fokozat
Fokozatszerzés ideje: 
2005, szeptember 29
Tézis: 

 

Az értekezés tézisei
1) Megfogalmaztam a nem-euklideszi geometria felfedezéséhez vezető „párhuzamosok problémájának” történeti folyamatát tárgyaló matematikatörténeti munkák által implicite vallott szemantikai felfedezhetetlenségi tézist. Eszerint ekvidisztáns-elméleti alapon, azaz a „párhuzamos” kifejezés „ekvidisztáns” értelmének a „nem metsző” rovására történő előnyben részesítése esetén a nem-euklideszi geometria felfedezhetetlen, és ezért a párhuzamos-ekvidisztáns kapcsolatot realizáló nem-euklideszi fogalmi rendszer létrejötte kizárt.
2) Elvégeztem a Bolyai János-féle „parallela” („párhuzamos”) standard matematikatörténeti nézetének rekonstrukcióját és elemzését. Kimutattam, hogy a Standard Nézet egymással összeegyeztethetetlen álláspontokat foglal magában, egészében tekintve pedig elvileg sem cáfolható. A felfogáson belül három részálláspontot különítettem el, majd a Nézet által valóban képviselt két változat alapján filológiailag cáfolható alakra hoztam. Ha a Standard Nézet helyes, akkor Bolyai Jánosnak az Appendix első paragrafusában a latin „parallela” kifejezés valamilyen megfelelően ragozott alakját kell használnia.
3) A latin Appendix és a németül írott Raumlehre mint primer források vizsgálatára alapozva filológiailag cáfoltam, hogy a mű első paragrafusát, vagy az ott található és a jelmagyarázatban (Explicatio signorum) értelmezetlenül hagyott háromvonalas szimbólumot (’|||’) a „parallela” meghatározásaként, illetve erre utaló helyettesítő jelként tekinthetnénk.
4) Hat ellenérv, illetve ellenvetés felsorakoztatásán és rangsorolásán keresztül megvizsgáltam a Standard Nézet lehetséges megmentési kísérleteit, illetve a Nézet mellett szóló bizonyítékokat. Megmutattam, hogy a Nézet mellett szóló legerősebb érvek alapjául szolgáló primer források többértelműek, az Appendix megjelenéséhez képest távoli időszakra és korai stádiumra utalnak, a lehetséges értelmezéseket a Nézet két változatára vonatkoztatva pedig egymást kioltó eredményeket kapunk.
5) Az Appendixben követett jelöléstechnikai eljárás figyelembe vételével bizonyítható, hogy Bolyai János a mű 22. paragrafusában bevezetett „||” szimbólumot használja a „parallela” kifejezés grammatikai helyettesítőjeként. A kétvonalas jel műbeli használata révén a „parallela” terminus rekonstruált jelentése: „ekvidisztáns”. Ez összhangban van a „párhuzamosok problémájának” története során a „parallela”-hoz társított egyik értelemmel, miközben ellentmond annak a hallgatólagosan elfogadott általános nézetnek, hogy a párhuzamos-ekvidisztáns kapcsolatot realizáló nem-euklideszi fogalmi rendszer létrejötte a felfedezési folyamatból fakadó szemantikai feltételek következtében kizárt.